Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. szeptember 1.
XV. évfolyam 9. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
kortársak, mesterek
A múltba nézek, és emlékeimben
megjelenik az Aranylábú Isten:
az Őrnagynak aranyat ért a Lába, -
az volt, bizony, a Lábpuskák Csodája!

A Mester, - Mester. Legyen akár labda,
mellyel megannyi trükkjét bemutatja.
A láb lendüljön, de bajra világít,
ha ész fut el (az a szükséges másik), -
a tömegnél. S az Aranylábú Isten
hová szaladt, miért, és milyen hitben,
ötvenhatban? S tisztelet jár azoknak,
kik csak bámulnak és nem gondolkodnak,
s ha háromszínűt mutat nekik látszat
ria-riáznak, s mindjárt ráiáznak,
s céljuk makacsul a betyáros hűség
ahhoz is, ami nem más: kétszínűség?
E betyárhűség vége sokszor ennyi:
- Másik táborban fejeket beverni!
Ostobaság, s rókák ravasz beszéde,
ez a kettő gyakran lép szövetségre,
s történelem más szurkolást is láttat, -
miket is hozó "ÜSD, VÁGD, NEM APÁD!"- at?
Ha emberfejek helyén ül a labda,
sok minden gurul.. Hány példa mutatja!

Ha nincs kenyér, harsogó cirkuszjáték
fenti rókáknak taps-hozó ajándék,
s az ilyen taps, ha nem sejted is, - szégyen,
hirdessék bár, hogy "A Nemzet nevében..!".

Hiheti másként vak tyúk, libanagyság:
ahol nincs ész, ott nem lehet szabadság!

(2016)


Lelkes Miklós
Szurkolók
Úgy nézem, itt törvény rázza a fát,
hogy aláhulljanak a levelek,
a szél pedig stadionokba zárt,
áporodott felcsúti lehelet,
amely nem fújja el a ködöt se,
hiszen az az uradalom köntöse.
Csak az a hattyú úszhat a tavon,
akit privatizált a hatalom
szép sárgásra, mert a hófehérek
igényt tartottak a tó felére
és jaj annak, aki vizét issza,
már sose vágyódik oda vissza,
lehet, hogy messzi Britanniában
festeti magát halványlilára.
De a flaszter sem, hej, minő népség,
felszedik, hogy kockakőbe véssék,
minden föld a miénk és parasztok
a főminiszterek, ti le vagytok
csinálva, drága, kedves híveim.
Vasárnap még a nagybolt is beint.
Majd akkor érzed, mi a valódi,
ha öreg leszel, kicsit maródi
és a zsebed rongyos, szűkebb maradt.
Nem segít rajtad az üres malaszt.

Ódor György
Isteni kegyelem

replika

AZ ÚR:
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell."

A KÖLTŐ (napjainkban):
Már megbocsásd, Uram, hogy szólok,
de akad itt néhány ugyancsak rossz fog.
Engedelmeddel, ím, bejelenteném,
lévén, a gép még garanciális lenne:
nem úgy, mint e szedett-vedett költemény.

Szóval, itt van például a gazdag fog maga,
szerinte a kenőpénznek semmi szaga.
Sőt, muszáj a forgáshoz, hogy géped menjen:
a szegény fog pedig örökkön kenetlen.
Bocsásd meg nekem, Ó, Uram:
e két fog sehogy sem pászol a Te gépedben.

Aztán itt van még a jog és az igazság,
gyakorta elakadnak, oka talán gazság:
esetleg... kisebb tervezési hiba lehet?
Uram, e kettőt közös tengelyre raktad,
ám együtt forogni az Istennek sem akarnak.

AZ ÚR:
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen."

A KÖLTŐ (napjainkban):
Forog, forog, Uram, de nem mindegy, hogy hogy’.
Ideje lenne rajta ezt-azt megigazítanod.
Lazul a tisztesség, lötyög a becsület,
Egyesek úgy vélik, nincs is semmiféle gép,
és akad itt még jócskán egyéb tünet.
Az évmilliókból alig telt le pár ezer,
a burkolat sok helyt önmagától nyaklik,
itt-ott mintha` fegyverropogás hallik:
gépészed pediglen remegve bújik el.

ANGYALOK KARA:
"A nagy ég áldása rajtad!
Csak előre csüggedetlen;
Kis határodon nagy eszmék
Fognak lenni küzdelemben."

A KÖLTŐ (napjainkban):
Nagy eszmék, nagy eszmék,
kis határok, meg küzdelem,
Angyalaim, ez mind-mind szép,
de dolgos kéz nélkül
a fejünkre rohad majd a gép...

Megtettem hát panaszom, Uram!
Angyalaid ma délutántól estig várom,
ha javíthatatlanná vált már a nagy mű,
küldd el, kérlek, a megadott címre:
csereutalványom.

Pest-Buda 2016. június 24-29.
Idézetek: Madách Imre - Az ember tragédiája

M.Laurens
AZ ÚR TRAGÉDIÁJA
A kert
Már sápadt, rozsda verte
Rőt színeit épp kikeverte
Palettáján megint az Ősz

Mező
Kihalt és mélyen hallgat
Elfáradt rögöt köd takargat
Hajnalban hazament a Csősz

Erdő
Birkózik vad szelekkel
Örvénylő, tarka levelekkel
Van teleszórva már az út

Patak
Bámészan néz az égre
Átváltozik szederjes-kékre
Ahogy riadtan tova fut.

Az éj
Kabátját összevonja
Hold pirosló lampionja
Lebeg a tar dombok fölött

A Nyár
Is éppen arra röppent
Arany cipőben arra szökkent
S eltűnt a horizont mögött.

1926-2007
G. Ferenczy Hanna
Szeptember
Még várlak az alkonyi szelekkel,
az asztalra borulva, előttem üres borospohár.
Mint cserebogár, lámpa fényétől ütötten
cigarettám füstje, körbe-körbe száll.
Nyár van, de lehet, hogy ősz öleli a fákat,
valamiért színes mintákat látok az árnyakon.
Összecsúszva zöld, sárga,
és e tarka bohócruhába',
egy csókra beoson a kora est az ablakon.
Cigánymeggy ízű ajka, fanyar mélyvörös,
mohó szajhaként számat marja, ezért vérködös
lesz valahol messze az égalja.

Még várlak az alkonyi szelekkel,
lehet hiába, mintha ezt súgná mámorom.
A pillanat, akár karcos homok szalad,
betemet, hogy ne lássalak, miként vak kéz,
ha fűzfavesszőből kosarat gyötör,
csak felsejlik benne az a rettegett gyönyör,
mert tudja, bölcsőt font fejemnek,
és azoknak a kopogó, megfejthetetlen rejtjeleknek,
melyekről majd azt mondják eső, közben
vergődő torzómból csorgó álom, ami Te vagy,
hát sirass el, én már régen elsirattalak.

Fövényi Sándor
Még várlak
Már minden volt, öröm és fájdalom,
könnyek között egy kevés szerelem,
napfényben mennyi csalfa csillogás,
és mélysötétben elnyelő verem…

Lassan elfogynak mind a bánatok,
és fakulnak a dús örömszínek.
Az igazságok szertefoszlanak…
Hinnék… hinnék, ha volna még kinek.

Lehullnak az álarcok és ruhák:
Itt a király is törpe s meztelen!
Már nem is fáj a szétfoszló idő,
és az sem, hogy minden reménytelen.
Kamarás Klára
Már nem is fáj
A történelem szemétdombjára kerülni
korántsem végállomás.
Például az is visszaszedhető onnan,
ami még negyvenötben került oda..
Kiglancolni se kell,
mert az újralobbant szittya káprázatban
kincsnek látszhat,
ami már újkorában is kacat volt.

Baranyi Ferenc
Kincsnek látszhat
...........
Kovács Margit
keramikus
Arany Tóth Katalin: Rejtjelek
Bányai Tamás:
A lapszóró lány szeretője
Bokros Márta: Évszakváltás
Csepeli Szabó Béla: Napkelte
Debreczeny György:
az öklöm estébe szorul
Dobrosi Andrea: Tej-út
Fetykó Judit: Berti meg azok a dolgok
Hajdú György: Gond
Kolev András: Elveszett
Koosán Ildikó: Sóhaj egy fához
Kő-Szabó Imre: A nagykabát
Köves József:
Kinek van erre energiája?
Lehoczki Károly: Az emlékvers halála
Nagy Antal Róbert: Ahogy, ahol
Nógrádi Gábor: Katóka sünije
Pethes Mária: Negyvenhat verssor
Pethő N. Gábor: Hűség
Rózsa András: holdszerenád
Soós József: Öreg kút
Szegő Judit: Hajnali magány
T. Ágoston László: Haladék
Thamássy Nagy Géza: Eressz be
Tiszai P. Imre: Egy kávé
Végh Sándor: Megértés
Várnai Zseni
versek
MOZART
Zongora verseny No:9
II. Andantino